Információk az egyesületről
Történelmi események a siket zsidókról
Már Mózesről feljegyezték, hogy törvénybe foglalta a siketnémák védelmét. A Salamon legendák szintén tartalmaznak utalásokat a némák és elhagyatottak érdekében elhangzott intelmekrõl. A Talmud az i.e. IV. században élõ siket családok jelenlétét mutatja be. Jótékonyság esetén a Talmud elõírta a teljes diszkréciót, hogy az, a nyilvánosság elõtt ne bántsa meg, ne alázza meg a rászorulót. Továbbá ismerték, hogy a siketnéma kommunikáció a jelnyelven alapul és engedélyezték számukra ennek a használatát. Ez azonban nem jelentette a siket emberek teljes egyenjogúságát. Változatlanul a beszédet tartották egyedül elfogadhatónak, mind az egyházi ceremóniák, mind a jogi ügyek intézése során.
A hallássérültek hangos beszédre tanítása az 1580-as években Spanyolországban élõ Pedro de Ponca barátnak, valamint a zsidó származású Juan Pablo Bonnet-nak köszönhetõ elsõként. Õk rájöttek, hogy a siket embereknek meg kell tanítani a beszélt és írott nyelvet, mert ez az egyetlen lehetséges módszer, hogy a halló társadalom tagjaival kommunikálhassanak. Franciscus Mercurius van Helmont (1618-1699) holland orvos és kémikus a siketnémaság problémáját tanulmányozta. Õ úgy vélte, hogy a héber nyelv szerkezete, annak egyszerûsége arra utal, hogy ez a tulajdonképpeni õsnyelv, s ezért ez alkalmas egyedül a siketnémák tanítására. Szerinte a hangképzõ szervek állása a hangok kiejtése közben pontosan megfelel a héber ABC betûinek a formájával, így nincs más teendõ, mint ezt demonstrálni, s ennek segítségével a siketnéma könnyen megtanulja a hangos beszédet. Az 1700-as években élt Charles-Michael De L’Epée lelkész, aki a jelnyelvet alkalmazta. Létrehozott egy alaposan kidolgozott „jel-metodikát”, amely az élõ francia jelnyelven alapult. De L’Epée viszont figyelmen kívül hagyta azt a fontos körülményt, hogy a jelbeszéddel tanítani lehet ugyan a siketeket, a mûveltség bizonyos fokára is emelhetik vele, de ezzel nincs elérve a tanítás legfontosabb célja, mert így a siketek a halló és beszélõ emberekkel nem tudnak érintkezni, ugyanis azok nem tanulják meg a jelbeszédüket és nem értik meg õket.
A hangos beszédre tanítás próbálkozásai feledésbe merültek volna, ha egy kiváló, a siketek tanításával behatóan foglalkozó német tanító, Heinecke Sámuel újra fel nem fedezi. Az elsõ Magyarországi gyógyító-nevelõ intézet Cházár András kezdeményezésére 1802-ben kezdte meg mûködését „Váczi Királyi Siketnéma-Intézet” elnevezéssel. A váci intézet mellett, Fochs Antalnak köszönhetõen 1878-ban nyílt meg az „Izraelita Siketnémák Országos Intézete” (a jelenlegi Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola helyén). Fochs Antal 1873. március 1-jén kelt végrendeletében vagyonának tetemes részét egy izraelita siketnéma-intézet alapítására hagyományozta. Az építkezés 1876. májusában kezdõdött, és 1877 novemberében az épület teljesen berendezve már készen is állott. 1878 októberében a hitközség átvette az intézetet. Igazgatója Grünberger Lipót volt, aki mindjárt a hangos beszéd tanítását vezette be az intézetben. 1926-ban az Intézet átköltözött a XIV. ker. Mexikói út 60.-ba (ma ez a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon). Itt több más zsidó intézménnyel osztozott a helyen.
Az épületet és a mögötte lévõ hatalmas üres telket a II. világháború idején fogolytábornak rendezték be. Innen vitték el sok sorstársunkat, akik közül csak nagyon kevesen jöttek vissza. 1945 után Magyarországon megszûnt a felekezetek szerinti oktatás, így a hallássérült zsidó gyerekek is állami iskolákba kerültek. Egyesületünk több tagja volt az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének a növendéke. Elmondhatjuk, hogy a tanáraik eredményes munkát végeztek, mert szép választékos beszédüknek köszönhetõen sikerült beilleszkedniük a hallók társadalmába.
A Magyar Hallássérült Zsidók Egyesülete megalakulása
A Magyar Hallássérült Zsidók Egyesülete 1992. április 28-án alakult meg Budapesten a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület segítségével, azzal a szándékkal, hogy elõsegítse a zsidó vallású hallássérültek tájékozódását a zsidó vallási szokásokban, kultúrában.
A megalakuláskor 20 alapító tagja volt, fõleg azok az idõs társaink, akik a két háború között is mûködõ hasonló szervezet tagjai voltak.
Akkoriban külön siketnéma intézetben tanították a zsidó hallássérült gyerekeket, ahol megismertették õket a vallás parancsaival, szokásaival. A Holocaust idején sok zsidó hallássérült pusztult el, majd a háború után a megmaradtak közül többen kivándoroltak Izraelbe, illetve az Egyesült Államokba. Az itthonmaradottak közül sokan vegyesházasságot kötöttek, sokan nem is gyakorolták vallásukat, így a fiatal nemzedék a saját vallásának ismerete nélkül nõtt fel. Fõ célkitûzésünk a megalakuláskor az volt, hogy legalább a következõ nemzedék nõjön fel úgy, hogy ezt a hiányt pótolhassuk.
Emellett számos programot állítunk össze a tagoknak, ahol találkozhatnak egymással és közösen tölthetik el az idejüket - kirándulás, múzeum látogatás stb. A zsidó ünnepek alkalmával rendezett összejöveteleinket neves személyiségek is meglátogatták, de jöttek külföldrõl is sorstársak - például az angliai Zsidó Siket Szövetségtõl.
Feladatunknak tekintjük a fentieken kívül, hogy emlékeinket feltárjuk és gondozzuk. Ilyen esemény volt 1994-ben, amikor a volt Országos Izraelita Siketnéma Intézet falánál emléktáblát helyeztünk el a holocaust 50. évfordulóján.
Megpróbáljuk a rehabilitációs eszközök (hallókészülékek, teletext, fax vásárlás) árának támogatásával segíteni a tagok anyagi helyzetét. Igény esetén gyerekek oktatását is vállaljuk.
Székhelyünk a Budapest, VI. Révay u. 16. sz. alatti Bálint Zsidó Közösségi Házban van. Havonta kétszer találkozunk. Részletes programjainkat félévenként állítjuk össze.
A hallássérültek hangos beszédre tanítása az 1580-as években Spanyolországban élõ Pedro de Ponca barátnak, valamint a zsidó származású Juan Pablo Bonnet-nak köszönhetõ elsõként. Õk rájöttek, hogy a siket embereknek meg kell tanítani a beszélt és írott nyelvet, mert ez az egyetlen lehetséges módszer, hogy a halló társadalom tagjaival kommunikálhassanak. Franciscus Mercurius van Helmont (1618-1699) holland orvos és kémikus a siketnémaság problémáját tanulmányozta. Õ úgy vélte, hogy a héber nyelv szerkezete, annak egyszerûsége arra utal, hogy ez a tulajdonképpeni õsnyelv, s ezért ez alkalmas egyedül a siketnémák tanítására. Szerinte a hangképzõ szervek állása a hangok kiejtése közben pontosan megfelel a héber ABC betûinek a formájával, így nincs más teendõ, mint ezt demonstrálni, s ennek segítségével a siketnéma könnyen megtanulja a hangos beszédet. Az 1700-as években élt Charles-Michael De L’Epée lelkész, aki a jelnyelvet alkalmazta. Létrehozott egy alaposan kidolgozott „jel-metodikát”, amely az élõ francia jelnyelven alapult. De L’Epée viszont figyelmen kívül hagyta azt a fontos körülményt, hogy a jelbeszéddel tanítani lehet ugyan a siketeket, a mûveltség bizonyos fokára is emelhetik vele, de ezzel nincs elérve a tanítás legfontosabb célja, mert így a siketek a halló és beszélõ emberekkel nem tudnak érintkezni, ugyanis azok nem tanulják meg a jelbeszédüket és nem értik meg õket.
A hangos beszédre tanítás próbálkozásai feledésbe merültek volna, ha egy kiváló, a siketek tanításával behatóan foglalkozó német tanító, Heinecke Sámuel újra fel nem fedezi. Az elsõ Magyarországi gyógyító-nevelõ intézet Cházár András kezdeményezésére 1802-ben kezdte meg mûködését „Váczi Királyi Siketnéma-Intézet” elnevezéssel. A váci intézet mellett, Fochs Antalnak köszönhetõen 1878-ban nyílt meg az „Izraelita Siketnémák Országos Intézete” (a jelenlegi Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskola helyén). Fochs Antal 1873. március 1-jén kelt végrendeletében vagyonának tetemes részét egy izraelita siketnéma-intézet alapítására hagyományozta. Az építkezés 1876. májusában kezdõdött, és 1877 novemberében az épület teljesen berendezve már készen is állott. 1878 októberében a hitközség átvette az intézetet. Igazgatója Grünberger Lipót volt, aki mindjárt a hangos beszéd tanítását vezette be az intézetben. 1926-ban az Intézet átköltözött a XIV. ker. Mexikói út 60.-ba (ma ez a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon). Itt több más zsidó intézménnyel osztozott a helyen.
Az épületet és a mögötte lévõ hatalmas üres telket a II. világháború idején fogolytábornak rendezték be. Innen vitték el sok sorstársunkat, akik közül csak nagyon kevesen jöttek vissza. 1945 után Magyarországon megszûnt a felekezetek szerinti oktatás, így a hallássérült zsidó gyerekek is állami iskolákba kerültek. Egyesületünk több tagja volt az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének a növendéke. Elmondhatjuk, hogy a tanáraik eredményes munkát végeztek, mert szép választékos beszédüknek köszönhetõen sikerült beilleszkedniük a hallók társadalmába.
A Magyar Hallássérült Zsidók Egyesülete megalakulása
A Magyar Hallássérült Zsidók Egyesülete 1992. április 28-án alakult meg Budapesten a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület segítségével, azzal a szándékkal, hogy elõsegítse a zsidó vallású hallássérültek tájékozódását a zsidó vallási szokásokban, kultúrában.
A megalakuláskor 20 alapító tagja volt, fõleg azok az idõs társaink, akik a két háború között is mûködõ hasonló szervezet tagjai voltak.
Akkoriban külön siketnéma intézetben tanították a zsidó hallássérült gyerekeket, ahol megismertették õket a vallás parancsaival, szokásaival. A Holocaust idején sok zsidó hallássérült pusztult el, majd a háború után a megmaradtak közül többen kivándoroltak Izraelbe, illetve az Egyesült Államokba. Az itthonmaradottak közül sokan vegyesházasságot kötöttek, sokan nem is gyakorolták vallásukat, így a fiatal nemzedék a saját vallásának ismerete nélkül nõtt fel. Fõ célkitûzésünk a megalakuláskor az volt, hogy legalább a következõ nemzedék nõjön fel úgy, hogy ezt a hiányt pótolhassuk.
Emellett számos programot állítunk össze a tagoknak, ahol találkozhatnak egymással és közösen tölthetik el az idejüket - kirándulás, múzeum látogatás stb. A zsidó ünnepek alkalmával rendezett összejöveteleinket neves személyiségek is meglátogatták, de jöttek külföldrõl is sorstársak - például az angliai Zsidó Siket Szövetségtõl.
Feladatunknak tekintjük a fentieken kívül, hogy emlékeinket feltárjuk és gondozzuk. Ilyen esemény volt 1994-ben, amikor a volt Országos Izraelita Siketnéma Intézet falánál emléktáblát helyeztünk el a holocaust 50. évfordulóján.
Megpróbáljuk a rehabilitációs eszközök (hallókészülékek, teletext, fax vásárlás) árának támogatásával segíteni a tagok anyagi helyzetét. Igény esetén gyerekek oktatását is vállaljuk.
Székhelyünk a Budapest, VI. Révay u. 16. sz. alatti Bálint Zsidó Közösségi Házban van. Havonta kétszer találkozunk. Részletes programjainkat félévenként állítjuk össze.
Megemlékezés
Szigeti Györgyné az egyesületünk elnöke
|
Ági 45 évesen tudta meg a külföldi rokonaiktól, hogy zsidó származású.
1992-ben belépett a Magyar Hallássérült Zsidó Egyesületbe és 2006-ban megválasztották elnöknek. Ági aktívan tevékenykedett, az egyesület életében. Neki köszönhető, hogy minden évben sikeres MAZSIHISZ és MAZSÖK pályázatot nyert az egyesület. Ezeket számos külföldi és belföldi utazásra és kulturális programra használtuk fel, amelyek tele voltak különleges élményekkel. Ági megszervezte a rabbikkal való találkozásokat és együtt megnéztük a Zsinagógákat, és a zsidó nevezetességeket. Ági rendszeresen járt az egyesülettel a Páva utcai Zsinagógában tartandó imára és az ünnepségekre. Eközben mindig jól éreztük magunkat és ezek a felejthetetlen együttlétek örökké emlékezetesek maradnak. Ági hosszan tartó betegsége alatt is sokat dolgozott az egyesület érdekében az utolsó erejével is. Nagyon szerette a családját, szerette az unokáit, szerette a kutyáját, szerette a barátokat, szerette a barátnőket. Szeretett varrni, főzni, takarítani, barkácsolni a házban és a kertben. Szeretett családjában voltak sorscsapásai, elvesztette lányát súlyos balesetben, elvesztette férjét gyógyíthatatlan betegségben, elvesztette szép kort megélt édesanyját. Most mi vesztettünk el Ágit... Mindörökre fogunk megemlékezni. |
1946-2019
|
